Mit jelent az engedély?
A fitnesziparban a licencmodell az 1980-as években kezdett meghonosodni. A pontos időzítés régiónként változhat, de a fitnesz- és egészségtudatos edzés növekvő népszerűsége a képzett szakemberek iránti kereslet erőteljes növekedéséhez vezetett. Ez szükségessé tette az edzők képzésére vonatkozó szabványok meghatározását és képesítésük elismerését.
Az engedélyezési modell kialakulását nagymértékben a fitneszipar professzionalizálódása és növekedése ösztönözte. Különösen olyan országokban, mint az USA, Németország és más nyugat-európai országok, bevezették a bizonyítványok és engedélyek rendszerét, hogy biztosítsák, hogy a fitneszedzők alapos ismeretekkel rendelkezzenek olyan területeken, mint az anatómia, az edzéselmélet, a táplálkozás és a biztonság.
Németországban például a fitneszoktatók alapképesítéseként bevezették a B-licencet, amelyet magasabb szintek, például az A-licenc követnek. Az ilyen modellek bevezetésének célja a minőség és a biztonság biztosítása volt a fitneszszektorban, valamint az, hogy a fogyasztók számára iránymutatást nyújtsanak a kompetens edző kiválasztásához. Azóta a licencmodell folyamatosan fejlődött, hogy megfeleljen a fitneszágazat növekvő igényeinek és új trendjeinek.
A licencmodelleket (C-, B-, A-) széles körben használják a fitnesziparban, de nem államilag elismert képesítések a fitneszoktatók számára. Ezeket magán oktatási intézmények vagy fitneszszövetségek ítélik oda, és a hírnevüktől függnek. Szakmai képesítésnek számítanak, de nem hivatalos állami képesítésnek. Sajnos az engedélyezési modellek nincsenek szabványosítva, ezért nehéz összehasonlítani az egyes magánképzési szolgáltatókat. Általában tanulási szint szerint osztályozzák őket, a C licenctől kezdve.